Az egyéni szájhigiéné legfontosabb és leguniverzálisabb eszköze a fogkefe. Alkalmas a lepedék, bizonyos elszíneződések és ételmaradékok eltávolítására.

Kínában időszámításunk előtt 1600 évvel fogkeféhez hasonló eszközöket alkalmaztak a fogak ápolására és tisztítására.

A leggyakrabban használt fa volt az arak (Salvadora Perscia). A gyökeréből nyerik ki a kellemes nedvet, amely tannint is tartalmaz 5%-ban.

A tanninok növényekben, fákban, gyökerekben és kérgekben található szerves vegyületek (cserzőanyagok). Nagyon erős, túlforrt teákban is megtalálható. antiszeptikus, valamint antivirális hatása van.

A fogkefe szőrét szibériai vaddisznó szőréből vagy a ló farkából készítették. A tartórésze az arakfa ága volt, vagy bambusz üreges részébe fogatták be.

Az első fogkefék is Kínából származnak, melyeket a selyem kereskedelmi útjain juttattak el Európába. A távol-keleti fogkefék jellegzetes formája az egycsomózású kefe, bizonyos területeken a siwakot vagy a miswakot használják, amely abban különbözik a kínai fogkefétől, hogy a fa ágának rágásával rostokra esik a fa ága, és természetes úton alakul ki a kefe fejrésze, de még kellemes nedv is bejut a szájba.

Csak évezredek múltán alakult ki a mai fogkefe formája, ahol a sörték merőlegesen vannak hozzáerősítve a nyélhez.

 Bár Európában az 1800-as években csak kevesek használták a fogkefét, azonban néhány híres ember tulajdona megmaradt. Természetesen rangjának megfelelően díszes foglalatban, nemesfémből készült a fogkefe, gyakran monogrammal együtt. Az 1800-as években Európában a legelterjedtebb fogtisztítási módszer a fogpiszkáló használata volt.

Nagy Frigyes tulajdonában (az 1730-as években) már volt olyan fogkefe, melynek ezüstnyele ornamentikus díszítésű volt, de akkor még ékszerszámba vették e személyes tárgyat. Később a fogtisztítók foglalata, nyele különböző anyagból készült (arany, ezüst, gyöngykagyló, elefántcsont stb.).

Tárgyi emlékként megmaradt Thomas Jefferson - az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat szerzőjének - csontnyelű fogkeféje, bár a sörtéje hiányos, de jól látható a csomók helye. A ház, melyben Jefferson élt, tűzvész áldozata lett, így sérült meg a fogkefe, a sörték pedig leégtek.

Napóleonnak aranyból készült elegáns díszítésű fogkeféje volt, a nyelében persze a monogramja is megtalálható a császári koronával együtt.

1780 körül William Addis Angliában készítette el egy manufaktúra üzemében először nagy mennyiségben a fogkefét. Amerikában 1857 után kezdődött el a gyártása H. N. Wadsworth irányításával. A tömeges gyártást több újonnan alakult cég csak 1885 után kezdte meg, ezek közül a leghíresebb a Florence Manufacturing Company of Massachusetts gyár volt.

Egy ideig, amíg az ipar nem állított elő megfelelő minőségű elemi szálakat, a fogorvos-társadalom támogatta a természetes sörtéből készült fogkefék használatát.

Ma azonban ezek már nem felelnek meg a kor követelményeinek, mivel a természetes sörtének számos hátrányos tulajdonsága van:

• nedvesség hatására megduzzad, felpuhul és hajlékonnyá válik,
• a velőűrben baktériumok rakódnak le, aminek következtében könnyen fertőződik,
• a sörték vége szétnyílik, felrostozódik,
• a sörték keresztmetszete nem egységes, tisztítóképessége korlátozott

Ma a fogkefék sörtéi műanyagból készülnek.

A 20. század első felében, 1938-ban a DuPont gyárban elkezdték gyártani a nejlonszálas fogkefét. Komoly jelentősége volt a II. világháború után hazatérő amerikai katonák megváltozott egészség-magatartásában, mert a seregben megtanulták a kötelező szájápolást és fogmosást, majd hazatérve mind maguk, mind a családjuk aktív fogkefehasználókká váltak.

A hazai fogkefegyártás csak a 20. század elején indult el a pozsonyi Grünberg testvérek közreműködésével. Győrben a seprűgyárban kívánták megépíteni a megfelelő gépsort, azonban a Hitel Bank nem támogatta a beruházást, így Győr helyett a Pozsonyhoz közelebbi Mosonmagyaróváron találtak megfelelő helyet. A fogkefegyár létesítését politikai választásokra is felhasználták, mert a helyi képviselő programjában szerepeltette az újmunkahely-teremtést, melyet megválasztása után valóra is váltott. 1935. május 1-jén kezdték a szerelését a volt lőporgyár épületében. 30 embert dolgoztattak, naponta több ezer fogkefe hagyta el a gépsorokat Kohinor és Kozmosz névvel.

A lepedék leghatékonyabban a viszonylag kis fejű, egyforma hosszúra levágott és koptatott végű műanyag elemi sörteszálakat tartalmazó fogkefével távolítható el.

Vannak ettől eltérő fejkiképzésű fogkefék is.  

A fűrészfogszerűen levágott sörtecsomókat tartalmazó fogkefékkel némiképpen jobban be lehet hatolni a fogközbe, de klinikai tanulmányok tanúsága szerint a kéttípusú fogkefe tisztítóképessége közötti különbség nem szignifikáns.

Vannak olyan fogkefék, amelyek két vagy három középső sörtecsomósora mélyebben van, mint a két szélső. A magasabban levő szélső csomók az ínytasak tisztítását szolgálják. Hasonló fejkiképzést ajánlanak rögzített fogszabályozó készüléket viselők számára is.

 Az utóbbi időkben hirdetett ún. "háromdimenziós fogkefe" fejével egyszerre lehet az ínyszélt masszírozni, a fogat és az ínyt megtisztítani. A fogkefe fejében a sörtecsomókat négy vagy öt sorban, soronként 10-12 csomóban helyezik el.

A műanyag szál keresztmetszete és keménysége szerint megkülönböztetünk kemény, középkemény és puha fogkeféket. Ezt a paramétert a legtöbb gyártó cég valamilyen módon jelöli a fogkefe nyelén vagy a csomagoláson.

A klinikai vizsgálatok szerint a lepedék leghatékonyabban a középkemény fogkefékkel távolítható el. A kemény fogkefének nincs indikációja, mivel lepedékeltávolító képessége mérsékeltebb és komolyabb fognyaki és ínysérülést okozhat.

A puha (sensitive, sensible stb.) fogkeféket elsősorban ínysorvadás miatt fognyaki érzékenységben szenvedőknek ajánljuk. Ezek az egyének általában nem hajlamosak erős lepedékképződésre, és így nem jár súlyos gyulladásos következménnyel a puha fogkefe rendszeres használata.

Nagyon fontos, hogy csak legömbölyített elemi szálakat tartalmazó sörtecsomókat tartalmazó fogkefét használjunk. A fogkefe használata közben az elemi sörteszálak sérülnek, a sörtecsomók szétnyílnak, az egész fogkefe feje deformálódik. Ilyen formában a fogkefe már nem alkalmas hatékony lepedékeltávolításra, a fogkefét ki kell cserélni. A fogkefe elhasználódása sokban függ az egyén fogmosási szokásaitól és technikájától. Ezért nehéz általánosan érvényes élettartamot meghatározni.

Ennek kiküszöbölésére vezették be a cégek az ún. indikátor sörtecsomókat, amelyeket a fogkefe többi csomójától eltérő színűre festettek. A festett csomók színe az elhasználódás arányában halványodik el. A kefét akkor kell cserélni, ha az indikátor sörtecsomó már félig elveszítette színét.

Általános gyakorlat mellett átlagosan háromhavonta kell új fogkefét vásárolni, ha csak egy fogkefével mosunk fogat. Tanácsos azonban több, különböző fogkefét használni, mivel mindegyik fejtípusnak van előnye és hátránya, és így több fejtípus használatával tovább fokozható a mechanikai fogtisztítás hatékonysága.

Célszerű mindig száraz fogkefével kezdenünk a fogmosást. Ha a fogkefe állandó nedves környezetben van, gyorsabban fertőződik, sörtecsomói felpuhulnak. Ezért is előnyös több fogkefe használata, mert akkor hosszabb idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a fogkefe kiszáradjon. Klinikai tanulmányok szerint az elhasználódott, befertőződött fogkeféről számos lepedékbaktérium kitenyészthető.

A fogkefe feje mellett lényeges a fogkefe nyelének kiképzése és anyaga is. Ma már ezt is komoly klinikai kutatás előzi meg. Olyan fej- és nyélkiképzésre törekednek, aminek a segítségével lehetőleg a legnagyobb felszínen könnyen megtisztítható a fogsor. Vannak egyenes és hajlított, valamint nyomásérzékeny fogkefenyelek.

A hagyományos fogkefék mellett vannak speciális célokra készült fogkefék. Többször megjelenik, majd eltűnik a piacról a dupla fejű fogkefe. Ez azt a célt szolgálná, hogy időt takarítva meg egyszerre tisztíthassuk fogaink különböző oldalait. A nagy fej és az egyoldalú, horizontális irányú mozgás nem teszi lehetővé a nehezebben hozzáférhető fogak közötti és nyaki régiók megtisztítását.

Speciális fogkefének számít a fogszabályozó fogkefe is.

Kapható protézistisztító fogkefe is, amely inkább kisméretű körömkefére, mint fogkefére emlékeztet. Mindamellett a lemezes műfogsor hagyományos kisméretű körömkefével hatékonyan tisztítható.

Mozgássérültek számára terveztek vastagabb nyelű fogkeféket is, ami elősegíti a nyél könnyebb megfogását

Az első elektromos fogkefét 1939-ben fejlesztették ki Svájcban, 1960-ban pedig Amerikában népszerűvé vált a Broxodent elektromos fogkefe, melyet a General Electric gyártott. 1987-ben mutatták be a forgó fejű elektromos fogkefét, mely a plakkok eltávolítását célozta meg.

A hagyományos kézi fogkefe használata időigényes és jó kézügyességet igényel. A fogorvosok klinikai megfigyelései és tapasztalata alapján meg kell állapítanunk, hogy csak igen kevés egyén tud úgy fogat mosni, hogy megfelelő szájhigiénét tudjon fenntartani.

Bár napi kétszeri, alkalmanként 2-2,5 percig tartó fogkeféléssel a legtöbb felnőtt ember, időszakonként megismételt professzionális szájhigiénés beavatkozások mellett jó szájhigiénét tudna fenntartani, mégis alig lehet elfogadható értékeket mutató szájakat találnunk.

A gyenge eredményeknek legfőbb oka az, hogy a felnőtt lakosság csak igen kis százaléka van tisztában a helyes fogmosás szabályaival, nem ismerik a fogmosási technikákat, és nem igazodnak el a piacon kapható számtalan szájhigiénés segédeszközök között. Még a helyes technikával végzett fogkefélés mellett is jelentős mennyiségű lepedék marad a fogkefével el nem érhető terülteken. A fogak közötti területek csak nagyon alapos fogselyemmel végzett tisztítással tehetők tisztává.

Mivel a kézügyesség nagyon fontos tényező a jó fogmosási technikák megfelelő elsajátításában és kivitelezésében, már nagyon régen megjelentek különböző mechanikus vagy elektromos meghajtású fogkefék, amelyek használata mellett lényegesen kisebb szerepe van az egyéni kézügyességnek.